Bakos Lehel Szentendrei Festő

GONDOLATOK a FESTÉSZETRŐL

A képességek kifejlesztéséhez az alapok megszerzésén és a stúdiumokon kívül fontos a „jó pap holtig tanul” elv megtartása. Elsősorban az agyával fest az ember, de a művesség megszerzése is lényeges. Azért nem írtam manualitást, mert szájjal, lábbal is festenek jó képeket. A festészet hasonlít a hegedüléshez. Sokat kell gyakorolni!
Ez a festészetben a természet utáni rajzolást és az akvarellezést jelenti.
        
Vigyázat, a természethű kész alkotáshoz csak a legmagasabb képességek birtokában fogjon hozzá a festő, így elkerülheti a giccs kategóriába való besorolást!  Nem elég a tehetség. A zsenik is gyakoroltak. Van Gogh másolta a klasszikusokat és tanulmányozta a japán festészetet.
 
         Az írásbeliség előtt csak a jelképek által kommunikáltak az emberek. A szimbólumok közérthetőek voltak. Régészeti tárgyak autentikus lerajzolásával és lefestésével gyakorolok (több száz db.). Ez által, mint egy relé felfogom a régmúlt művészeinek üzeneteit.
 
         Nyitottnak kell lenni a világra. Szeresd az állatokat! Ihletet lehet meríteni őskori barlangrajzokból, egyiptomi sziklasírokból, görög vázaképekből valamint a római katakombák ó-keresztény falfestményinek tanulmányozásából is.
 
         Építészként a vízualitáson túl kialakult bennem egy komplex tudatú szemlélet. Az épületek homlokzati képénél talán nagyobb jelentőségű és többet közöl az alaprajz és a metszeti ábrázolás. A festmény mondanivalójában is törekedni kell a lényeg kiemelésére.                
 
 A kubisták is törekedtek a lényeges közlésére, de csak a formális látszatok leegyszerűsítéséig jutottak. Hiba volt, hogy tovább tördelték a több nézőpontból (portré szemből is meg profilból is egy ábrán belül) vett képfogalmazást a részek eseti összevegyítésével. Ezzel lehetetlenné tették a kép értelmezését, annak közérthetőségét.
 
         A XX. sz. eleji „izmusok” (dada-, futur-, szürreál-) szerintem a festészet dekadenciáját jelentik. Elfelejtették az egyes alkotások mellé a képelemek kódjának és egy értelmezési szótárnak a megadását. Jó, ha egy ilyen kép legalább dekoratív volt. Visszatérve a hegedű hasonlathoz, a hegedű megszólal, akkor is, ha rálépnek.
 
         Ezek az izmusok jelentették a XX. sz.-ban, nyugat Európában a festészet vezérfonalát liberális hátszelű filozófiával, az orosz forradalom idealizált félreértelmezésének nem kismértékbeni hatására. Nem volt véletlen, hogy sok, a média által támogatott festő (Gris, Klee, Kandinszkij, stb.) filozófiával is foglalkozott. Hamvas Béla szerint a tévedések elméleteket szülnek.
 
         A festészetre szintén hatott a Weimárban 1919/!/-ben alapított „Bauhaus” építészeti és iparművészeti iskola. Látszólagos céljuk a felesleges díszítő elemek elhagyása volt, azonban valójában tömeggyártás elősegítésével a globalizmust szolgálták.
 
         Magyarországon, a festészet területén ezek a dolgok kissé másként történtek. A nagybányaiak, majd a szentendrei nyolcak, akiket nem vakított el a párisi „fényáradat” üde színfoltot jelentettek a XX. sz.-i európai festészet borongós egén. Ebbe a varázslatba csöppentem be Szentendrén, ahol nem volt ördögtől való az absztrakció sem, gondolok itt Barcsay Jenőre és élő követőire. Éljenek és alkossanak sokáig!